A Bogarak (Coleoptera) rendje

Általános jellemzés

A rend a közel 400.000 leírt fajával a legnépesebb állattaxonok közé tartozik. A felfedezésre váró fajok száma azonban jóval meghaladhatja ezt az értéket, egyes becslések szerint akár több millió is lehet (Erwin, 1988). Hazánkban több, mint 10.000 faj fordul elő Kaszab, Z. (1969): 20 rend: Bogarak-Coleoptera. - in: Móczár, L. (szerk): Állathatározó I. Tankönyvkiadó, Budapest 361-639 pp.(Kaszab, 1969).
Legősibb képviselőiket az alsó perm időszakból (kb. 265 millió évvel ezelőtt) ismerjük Ponomarenko, A.G. (1995): The geological history of beetles.- in: Pakaluk and Slipinski: Biology, Phylogeny, and Classification of Coleoptera. Papers Celebrating the 80th Birthday of Roy A. Crowson. Muzeum i Instytut Zoologii PAN, Warszawa 155-171(Ponomarenko, 1995), virágkorukat valószínuleg napjainkban élik. Életterük az örökös fagy birodalmának kivételével szinte minden biotópra kiterjed, ahol a legszélsőségesebb életkörülményekhez is alkalmazkodtak. Méretük a valóságos óriástól, a 16 cm-es (Titanus giganteus Linnaeus, 1771) cincérfajtól a 0,25 mm-es Nanosella fungi LaCote, 1863 nevu apró fajig terjed.

Morfológia, anatómia

Testük fej, tor, potroh testtájakra tagolódik, első szárnyaik kemény szárnyfedővé alakultak. Fejük lehet prognath, orthognath, Szemeik összetett szemek, egyszeru ommatdiumok csoportjából állnak. Egyes fajoknál előfordulhatnak a fejtetőn megtalálható pontszemek (stemmata) is. A barlanglakó fajoknál a szemek visszafejlődhetnek. Mind a lárva, mind az imágó rágó szájszervvel rendelkezik. A szájszerv három fő részből áll: a rágókból (mandibulae), az állkapocsból (maxilla) és az alsó ajakból (mentum). A fejen találhatók a szag- és néha az ízérzékelés szempontjából nagyon fontos csápok (antennae). A csápok alakja többféle lehet (gyöngysorszeru, bunkós, fésus, lemezes, stb.), ami nagyon fontos határozóbélyeg is. A csápízek száma leggyakrabban 11, de ettől mindkét irányban jelentősen el is térhet. Három részből (elő-, közép-, utó-) álló toruk erősen kitinizált. A hátulsó két torszelvény egymáshoz szorosan kapcsolódó egységet képez (pterothorax). Az előtor (prothorax) felülről látható része a pronotum. A középtor (mesothorax) nagy része felülről nézve rejtve marad, a látható rész a pajzsocska (scutellum). Az utótoron (metathorax) foglalnak helyet a szárnyak. Az elytrum alatt összehajtogatva fekszik - ha van - a hátsó hártyás szárnyuk (alae). A hártyás szárnyak erezete fontos rendszertani bélyeg: Adephaga szárnytípus: a sugárér és a középső ér közt harántér által leválasztott sejt található Staphylinioidea szárnytípus: harántereik nincsenek, a középér első ágának tőrésze hiányzik Cantharoidea szárnytípus: a középér visszafelé görbül Sok család esetében a szárnyfedő megrövidülhet (Pl.: Staphylinidae), illetve a hártyás szárnyak is - részben vagy egészen - visszafejlődhetnek. A szárnyatlan alakok vállbütyke lapos, vagy teljesen hiányozhat is. Ebben az esetben a szárnyfedők gyakran össze is nőnek. Mindhárom torakális szegment hordoz egy pár járólábat. Lábaik csípő (coxa), tompor (trochanter), comb (femur), lábszár (tibia) és lábfej (tarsus) részekből épülnek fel. Az eltérő életmód következtében a lábak felépítése módosulhat (ugrólábbá, ásólábbá, úszólábbá stb.). A lábfejízek száma az ősi formában öt, a recens családok jó részénél azonban ennél kevesebb, egyes esetekben a tarsusok teljesen visszafejlődhetnek (Pl.: Scarabaeus). A potroh (abdomen) általában 8-9 szelvényből áll, a hátlemezeit tergitnek, a haslemezeit sternitnek, az oldallemezeit pleuritnak nevezzük. Ez a rész a másik kettőnél kevésbé kitinizált, itt találhatók az emésztő, légző, szaporító szervrendszer részei. Kívülről légzőnyílásokat visel, amelyek száma és elhelyezkedése fontos határozó bélyeg lehet. A potroh utolsó szelvénye a farfedő, amely lehet fedett, vagy fedetlen. Egyes fajok elkülönítése csak az - általában hím- ivarszerv tanulmányozása után lehetséges.  Mozgásuk a külső kitines váz és a harántcsíkolt izomzat közremuködésével valósul meg. Légzésük légcső (trachea-) rendszerhez kötött, nyílt keringési rendszerükben a haemolympha gázokat nem szállít. Kiválasztószervként 4-6 Malpighi-edényük funkcionál. Idegrendszerük dúcidegrendszer, központi része az összeolvadt dúcokat tartalmazó agyból és hasdúcláncból áll. Perifériás részén érző és mozgató rostokat, illetve ún. perifériás dúcokat találunk. Lárváik változatosak, torakális szelvényeiken lehet 3 pár lábuk, vagy lehetnek lábatlanok. Potrohlábaik nincsenek, szájszervük rágó. Fejük erősen kitinizált. Egyaránt előfordulnak vízi (Dytiscidae), vagy szárazföldi ragadozók (Carabidae), növényevők (Chrysomelidae), állati maradványokban (Scarabaeidae, Silphidae), esetleg faanyagban (Buprestidae, Cerambycidae) fejlődők. Életmódjuknak megfelelően változik a testfelépítésük is. Gyakran viselnek különféle mirigyeket, szőröket, amelyeket az ellenség elriasztására használnak. Hasonló szerepet töltenek be az egyes növényevő fajok testében felhalmozódó - tápnövényből származó - méreganyagok is. A levélbogarakhoz tartozó pajzsbogarak (Chrysomelidae: Cassidinae) lárvái ürülékükből készült bevonattal álcázzák magukat. Határozásukban a lábak, a csápok felépítése, a fejtok varratai és a potroh utolsó szelvényének nyúlványi (urogomphi) játszanak fontos szerepet Klausnitzer, B. (1978): Ordung Coleoptera (Larven). - W. Junk. Publ, Berlin. 378 pp.(Klausnitzer, 1978). Bábjaik szabad bábok, kivéve a Coccinellidae család fedett bábjait Balás, G. - Sáringer, Gy. (1984): Kertészeti kártevők. -Budapest, Akadémiai Kiadó 1069 pp.(Balás-Sáringer, 1984). Bábozódásuk általában a talajban, ritkább esetben a tápnövényen, tápnövény szárában, kéreg alatt történik. Metamorfózisukat a corpora allata által termelt "juvenilis hormon", és a prothoraxmirigy "ekdizon" nevu hormonja szabályozza. A juvenilis hormon a lárvaállapot fenntartását szolgálja, míg az ekdizon a vedléseket és a bábozódást segíti elő. Fehér, O. (1991): A neuroendokrin rendszer élettana. - in: Ádám, Gy. - Fehér, O. (szerk.): Élettan biológusoknak pp.: 594-596.(Fehér, 1991)